felszínes…
Életem során sokaktól és sokszor megkaptam azt, hogy túlbonyolítom, túlkomplikálom a dolgaim, különös tekintettel a kapcsolataimra. Ez egyébként teljesen igaz, viszont nekem akkor is ez volt mindig a természetes és többségében utólag beigazolódott, hogy a “komplikálás” valójában előrelátás volt, amelyet az emberismeretem és a tapasztalataim birtokában éreztem. Ennek ellenére gyakran eltöprengtem azon, miért is van az, hogy ezek a megérzések néha annyira bejönnek, de az esetek egy kis részében totál vakvágányra futok és tényleg sokkal egyszerűbb a helyzet, mint ahogy én gondoltam.
Nos, azt hiszem rájöttem… Bonyolult személyiség vagyok, bonyolult érzésekkel, amelyeket nyilván igyekszem kivetíteni másokra is, mivel nehéz megértenem, hogy vannak olyanok akik egyszerűbbek. Az “egyszerű” esetek egyszerű emberekhez köthetők. Nekem nincs szükségem felszínes kapcsolatokra, amelyekben csak felszínes érzelmek kavarognak. Miért? Mert ilyeneket csak felszínes emberek képesek kielégítőnek tartani. Nekem pedig nincs szükségem felszínes emberekre…