Mert utálom a kliséket…

Mert utálom a kliséket…

Régen nem nézek már pszicho-thrillereket, mert vagy túlzottan beleélem magam és akkor nincs alvás, vagy annyira felbosszant a hatásvadász logikátlanságával, hogy fél napig ezen mérgelődöm. Most fene nagy unalmamban mégis megkockáztattam egyet. Kb 25 perc után már annyira felmérgelt, hogy nekiálltam írni ezt a kis szösszenetet.

Ugye az “indulóklisé”: adott egy csaj (kizárólag egy teljesen életképtelen egyede a nemének), éjjel, egyedül, egy akkora épületben mint egy sportcsarnok és ami körül rejtőzködésre tökéletesen alkalmas fák vannak (akkor is ha városban van). Miután végignéztük az összes nyavajgását, elindulnak a kinti zörejek. Eleinte csak aggódik (és persze kiszaladgál körülnézni), később rájön, hogy itt az ideje pánikolni.

Ekkor bezár minden ajtót, ablakot (nem tudom ezek egyébként mindent nyitva hagynak éjszakára?) és behúzza a függönyöket az ipari méretű ablakokon. DE A VILÁGÍTÁST FELKAPCSOLVA HAGYJA ODABENN!!! Így azután ő már nem lát ki, de az odakint tevékenykedő kolléga tökéletesen látja az árnyékából ő mit csinál a házban. Egyébként sem értem, miért vannak ezeken a házakon irodaépületeket is megszégyenítő méretű üvegtáblák, de mikor a behúzott függöny mögül, a fényárban úszó szobából próbál kisandítani a sötétségbe, olyankor nálam is gurul a gyógyszer.
Ilyentájt szoktak jönni a telefonos “betétek”. Próbál hívni valakit, de nincs vonal (na jó elvágták a vezetéket ez még érthető), lemerült a mobil és eszébe sem jut töltőt keresni, de a legjobb mikor nincs térerő. Mert manapság a pszichopaták már azt is tudják blokkolni.
Ezek után már komolyan beijed, keres egy fegyvernek látszó konyhakést (amit úgy tart mint kisgyerek egy forró piszkavasat, de ha később esetleg talál egy fegyvert akkor Chuck Norris-t megszégyenítő rutinnal táraz be) és elkezdi bejárni a lakást, közben ijedezés közben hisztériásan bőg, sikoltozik és általában mindent megtesz azért, hogy ne csak látni, hanem hallani is lehessen odakintről.
Rövidesen felfedezi, hogy antiszociális barátunk valahogy bejutott a házba, ekkor már teljesen beszámíthatatlan, különben mivel magyaráznánk, hogy ilyenkor kezdi lekapcsolni a villanyokat amikor látnia kellene? Ezek után, hogy fokozzuk a logikátlanságot elkezdi bejárni a házat a sötétben, a gyilkolászós után kutatva, miközben olyan zajt csap mint egy részeg elefánt. A saját házában átesik minden széken, asztalon, R2D2-n ami elébe kerül és leveri az összes kanalat, nippet, virágcserepet amit a kellékes odapakolt, miközben a vele együtt kóborló barátunk olyan nesztelenül közlekedik a számára idegen házban mintha az erő is vele volna.
Ilyenkor gyakran megszólal -az egyébként elnémított- telefon és főhősnőnk rohan is felvenni, mit sem törődve azzal, hogy így pontosan behatárolja a helyét az ilyenkorra már meglehetősen rosszkedvű betolakodó előtt… de hát tudjuk, hogy a nők imádnak telefonálni.
Ezek után, szintén teljes határozatlanságról téve tanúbizonyságot rohangál ki és vissza a házból (ha már a pszicho is ezt teszi), és a sérülést okozható tárgyak közé felkerülnek a ház körül spontán elszórt eszközök is (kerti traktor, öntözőkanna, medvecsapda… stb.). Ekkora már kb a film háromnegyedénél járunk, még nem láttuk a főgonoszt, de szegény áldozatunk már olyan véres, mint böllér a pálinkafőzőnél.

 

Esetleg még megpróbál autóval elmenekülni, de bennthagyta a kulcsot (még egy kanyar oda-vissza), elvágták az indítókábelt, kiszúrták a gumit és különben is leszakadt a híd. Ezek után szokott elágazni a történet abból a szempontból, hogy megmentik-e szerencsétlent vagy végül győz a rutin és véget vetnek a szenvedéseinek (megjegyzem én itt már többnyire nem neki drukkolok).
Az még azért a végére jó slusszpoén szokott lenni, hogy ha elkapják ezt a tréfacsináló zaklatót, és elgondolkodsz rajta, ez az egy ember (aki gyakran még egy szellemileg retardált idióta is), hogyan is volt képes ezt véghezvinni?
Rejtélyes hangokat produkálni folyamatosan a ház különböző pontjain, kiiktatni a telefont (esetleg még a világítást is), tönkretenni az autót, elintézni néhány kisebb természeti katasztrófát (ablakba belezuhanó faág, hidat elmosó patak, elektromos hálózatot hazavágó villám meg egyáltalán az aznap esti vihar) és közben folyamatosan ott lihegni a páciens látásának perifériáján, rongálva ezzel annak idegeit. Ráadásul ezt olyan csendben, hogy senki ne hallja meg az ehhez szükséges hangsebesség feletti mozgás által kiváltott zajokat. Mert ugye mindig pont ott van, ahol legjobban tudja a hangulatot (is) gyilkolni és ez másképpen nem lehetséges. Kivéve persze ha gondolatolvasó…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: