Civilizációs betegségek

Civilizációs betegségek

Régóta kikívánkozik ez belőlem… Szeretek vásárolni, de utálok sorbanállni. Gondolom nem vagyok ezzel egyedül. Nos az üzletek pénztárainál, ahol sajna ezt muszáj megtenni, a vásárlók nagy törzsének egy számomra egészen érthetetlen rétegével szoktam találkozni, akik mellesleg az őrületbe tudnak kergetni (már ha ez az állapot nem lenne eleve az alapszintem jelzője). Ezért számomra minden vásárlás egy kínszevedéssel végződik, mivel komoly erőfeszítéseket kell tennem, hogy megőrizzem megszokott hidegvérem. Az alább felsoroltak közül legalább egy mindig áll előttem, de inkább kettő (a háromból), amiben az a legidegesítőbb, hogy a mellettem lévő sorok többnyire jobban haladnak, csak az enyémben találhatók statisztikát meghazudtoló mennyiségben az efféle degeneráltak.

– a beszélgetős: ha nő az illető, akkor azt hiszi Piri néni kisboltjában van az alvégen, ahol a fél délelőttöt el lehet tölteni a trécseléssel és szerencsétlen pénztárossal minden fontos dolgot meg akar osztani (milyen idő van odakint, milyen drága lett a farhát és egyébként is mi van a családdal)… ha férfi, akkor (ez többnyire az idősebb urakra jellemző) sármja teljes tudatában (csak az ő tudatában) jópofizik a pénztáros hölgynek mint egy “fiatalos érett ember” és ha nincs szerencséje az eladónak akkor a béna bókjai mellé megkapja a ’14-es háború rövidített kivonatát is…
mindkét nem ezen képviselőinek közös jelemzője, hogy nagyvonalúan tudomást sem vesznek a mögöttük sorakozó kisebb népgyűlésről, illetve, hogy képtelenek egyszerre beszélni és csinálni valamit (mondjuk fizetni vagy pakolni vagy akármi)… amint kinyitják a szájukat megáll a mozdulat a levegőben és be kell fejezni a mondatot… utána elteszi a veknit és jön a következő… mondat… nálam meg az agyhalál…

– a soros kapcsolású: amíg a pénztáros nem mondja be az összeget, addig szemlátomást nem is gondol rá, hogy itt basszus fizetni is kell… amikor meghallja a forintosított végösszeget akkor kezd kotorászni mindenféle bugyraiban valami általánosan elfogadott csereeszköz után kutatva… a férfiaknál ez többnyire egy végtelen számú rekeszből álló pénztárca amiből egyesével szedi elő a bankókat (mindegyiket gondosan megvizsgálva és ránctalanítva), és a végén kiborít másfél kiló aprót amiből szemenként mazsolázza ki a kívánt érméket… a nőknél ez a művelet annyival bonyolultabb, hogy a karjukon lévő 8-10 szatyor-táska-retikül-liszteszsák (és bármi egyéb, fizikai mozgatásra és hétköznapi használatra tökéletesen alkalmatlan tárolóeszköz kombóból) próbálják meg elővadászni azt a kis megnevezhetetlen identitású képződményt amelynek az egyik leglogikátlanabbul nyíló zsebében ott lapul a pénztárca… viszont innen már náluk annyival gyorsabban megy a dolog, hogy képesek több címletet is egyszerre kezelni és az aprót is a pénztárossal szedetik ki, aki mégis csak rutinosabb ez ügyben… viszont ők a végén még azért ott helyben ellenőrizni szokták a blokkot, hogy a 14 836 Ft-os kanárifürdető-szettre biztos megkapták-e a 74 forint törzsvásárlói kedvezményt… engem meg így lassan a bolt fog saját halottjának tekinteni… vagy őket…

– a bambulós: miközben a pénztáros sorban húzza le a tételeket, ő valahogy elmereng valami régi szép emléken, vagy esetleg eszébe jut, hogy a Mona Lisa a párizs Louvre helyett sokkal jobban mutatna a szemlátomást unatkozó biztonsági őr feje felett a falon (a tejtermékektől balra) esetleg megjelenik a szeme előtt a kép, milyen boldog lesz az unoka (gyerek, szomszéd unoka, szomszéd, bármilyen vélt vagy valós ismerős) amikor odaadja neki azokat a dolgokat amiknek a felhalmozása a kassza túloldalán szerencsétlen alkalmazott számára már komoly logisztikai kihívást jelent, hiszen ez a kedves vevő még el sem kezdett pakolni, pedig az – általában- nem túl tágas helyre, rögtön utána érkezne a következő delikvens portékája…
a kevéssé fogytékos ezután észbekap és minden számításba jöhető végtagjával és tárolóeszközével igyekszik mielőbb felszabadítani a helyet, de a retardáltabb még gondosan szelektál minden tételnél és eközben figyelembe sem veszi, hogy vagy miatta áll a sor, vagy az utána jövők cuccainak töredék hely sem maradt és azt kézből kézbe adogatva, közvetlenül pakolják a táskákba…

– a térfogattévesztő: tipikus vásárló… gyorsan fizet és pakolna de ekkor szembesül a problémával, hogy a 0.7 dl űrtartalmú “ebbemindenbelefér” felkiáltással magával hozott eszköz (már ha van egyáltalán) alkalmatlan lesz azon árucikkek -akár csak ideiglenes- tárolására, amelyeket a bolton végigrohanva, spontán magához kapkodott és amelyek mennyiségileg megközelítik azt a szintet, hogy egy közepes méretű logisztikai cég kapacitásának jelentős részét igénybe venné az elszállításuk… ekkor hirtelen zavarba jön az illető vásárló és cselekszik… ha férfi akkor vagy felét otthagyja (jobbik eset), vagy Copperfieldet megszégyenítő módon tüntet el egy ingzsebben és a gatyakorcban olyan mennyiségű árut ami a bevásárlókocsi köbtérfogatának jelentős részét képezte… és ami valószínűleg “kicsomagolás” után már soha nem lesz többé a gyártó eredeti szándéka szerint használható… (ebből származik a családi perpatvarok egy része)
ha nő az illető akkor egy darabig szerencsétlenkedik, utána megkérdezi a pénztárost van e valami hordozóeszközük? persze van a pénztár elején ahol már néhány egymás tarkóját rágó “következő vásárló” várakozik és aki roppant megértőek mikor a hölgy – kezében a teljes csemegepulttal (minek viszi odáig magával?) a lábaik között matat valami megfelelő alkalmatosság után kutatva… ilyenkor lennének javaslataim a számára… ha már úgy is ott van…

– a felejtős: ez a “kedvencem”… tipikus női modell… az ilyeneket egyszerűen büntetném, vagy végleg kitiltanám minden üzletből amíg el nem érik a kellő agyi fejlettséget… beáll a sorba, van a kosarában egy doboz tejföl, meg két csomag szotyi… beállsz mögé, mert látod, hogy gyorsan fog végezni… leteszi\otthagyja a kosarat és visszaszalad még valamiért… természetesen a bolt végébe (mert szaladás közben is még jött az ötlet) és te várod mikor ér vissza… ha gyorsan akkor számíthatsz rá, hogy ezt átlag “előtte állók x2” alkalommal még meg fogja tenni és a végén nála lesz az illető bolt árukészletének egy jelentős része, természetesen minél több tétel és mindenből csak egy, mert így haladunk igazán… ha lassan ér vissza akkor szintén áll az előző dolog súlyosbítva azzal, hogy közben halad a sor… mit tehetsz?
tolod magad előtt az addig összekomissiózott holmiját? és ha vissza sem ér mert elment a gyártóhoz? egyébként is aki fizetni akar a sorban áll nem? aki vásárolni az meg kódorog… ha meg finoman kirugdalod a kosarát (és ebben számíthatsz a mögötted állók passzív támogatására), akkor rögtön megjelenik és közli, hogy én maga előtt álltam… na most ha beengeded balek vagy (és a sor többi része utál)… ha nem akkor bunkó vagy és a sor előtted lévő része utál (nekik már könnyű)… az illető hölgy mindenképpen fog, te meg ezután másik üzletbe jársz… ahol a következő hülyékkel találkozol: – a beszélgetős…

az pedig megér egy külön misét, amikor bármelyiknek ezen típusok közül megszólal közben a telefonja…

TANULJATOK MEG VISELKEDNI !!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: