A női sztereotípiákról… a pakolás

A női sztereotípiákról… a pakolás

Egyik leggyakrabban előforduló sztereotípia a szebbik nem részéről velünk kapcsolatban, hogy mi soha semmit nem találunk meg. Persze minket meg ez duplán kerget őrületbe, hiszen nem elég, hogy nem találjuk az adott dolgot, még cseszegetve is vagyunk. Erre szeretnék magyarázatot adni, ami logikusan végigvezetve talán mindenki számára érthetően megvilágítja miért is van ez így és miért nem jogos ez a közhiedelmű
vélekedés a férfiakról.

download– ki rakta el?
ha téged drága hölgyem, kiküld a férjed a garázsba, műhelybe, hogy hozd be a 13-as villáskulcsot, rögtön fogod tudni hol keresd? valószínűleg a többség nem… tudjátok miért? MERT NEM TI RAKTÁTOK EL!!!  nem ti alakítottatok ki ott (is) egy rendszert, ezért azután nem is ismeritek azt… a lakásban ellenben többnyire ti pakoltok, a ti szokásaitok szerint, nem is értem miért gondolja a többségetek, hogy ezek után nekünk ezt kapásból ismerni kellene..?

images-1– másképpen működünk…
ti minden nap gondosan válogattok, hogy mit mivel vegyetek fel, lényeges tényezőként szem előtt tartva, az illető ruhadarabot mikor viseltétek utoljára… mivel bizonyos időn belül nem szeretitek ugyanazt viselni (ez egyéniségtől függően, néhány naptól a világegyetem korát megszégyenitő, eonokra rúgó intervallum is lehet), számotokra logikus, hogy elrakjátok a ruhátokat, hiszen bizonyos ideig úgysem lesz rá szükség… nekünk viszont tökéletesen megfelel a tegnap viselt ing, vagy nadrág ezért nem érzünk ellenállhatatlan késztetést, hogy elpakoljunk… megteszitek ti… mi meg persze ekkor jól nem találjuk, hiszen – veletek ellentétben- nem töltjük a szabadidőnk jelentős részét a gardrób átrendezésével és a tartalmának napi szintű leltározásával…

– apropó szabadidő…
nektek a ruhákkal való foglalatosság szórakozás… nekünk nem annyira… logikus, hogy ami érdekel és szórakoztat, azt könnyebben megjegyezzük… ti is, mi is… csak a pakolászás nem tartozik bele a közös halmazba…

images-2– a konyhai rend…
ti a helyhez csatoljátok a tárgyat, mi a tárgyhoz a helyet… ti eldöntitek, hogy a kínai, matyómintás, porcelánutánzat bögrének, jobbra a harmadik ajtó mögött, felülről a második polcon, a belső sor szélén kell elhelyezkedni… ezért oda teszitek… mi viszont felrakjuk az első kézreeső helyre (mert tudjuk, hogy legközelebb is azt fogjuk használni) és utána megjegyezzük, hogy
az ott van… ott is keressük… csak közben elszabadult a lakberendezés “rendrakó” démona és gondos munkával (ami számunkra feleslegesen elpocsékolt idő), mindent a “helyére” tett…

– miért “bonyolult” nekünk a ruhásszekrény..?
ti gyakran afféle időkitöltésként is gondosan behajtogattok mindent a szekrénybe, esetleg kiszeditek és csak úgy poénból visszarakjátok (hátha szerencsétlen textil elzsibbadt a nagy mozdulatlanságban), ezért azután evidens, hogy becsukott szemmel, szél ellenében, az illető ruhadarab legmikroszkopikusabb részéből is csípőből meg tudjátok állapítani illető vászonnemű személyazonosságát… mi viszont ugye viszonylag ritkábban adjuk a fejünket efféle szórakozásra, ezért azután tanácstalanul állunk a nyitott szekrény előtt, hiszen a rengeteg élére hajtott, külső szemlélő számára minimális látható felületet produkáló ruhának látszó tárgy közül semmi esélyünk kiválasztani az általunk óhajtottat… images( “ez a szinte kétdimenzióssá lapított leheletnyi zöld csík vajon a kedvenc pólóm, egy évek óta elfelejtett ruhadarab, vagy csak ez a qrva macska hányt be megint a romlott parizertől?” ) ekkor jön a felismerés, hogy jó lenne a rejtély megoldásához magánhangzót venni, viszont nálatok ezek csak csomagban kaphatók a mássalhangzókkal, amely betűk érthetetlen módon mindig az “ott állsz előtte te szerencsétlen” vagy a “mindjárt kiüti a szemed” és hasonló hangkombinációkká állnak össze…

– és végül még egyszer: másképp gondolkodunk…
ami számotokra rend, az nekünk érthetetlen és haszontalan pedantéria, amelyben gondos munkával eléritek, hogy – rajtatok- kívül más ne ismerje ki magát benne (mert ugye arról ritkábban esik szó, hogy a nők ugyanúgy nem találják a dolgokat, ha az illető lakás nem ő általuk “üzemeltetett”)… ami számunkra a rend az számotokra rendetlenség és “kupi”, mert ugyanúgy nem látjátok benne a logikát mint mi a tieitekben…
a különbség, hogy mi nem töltjük időnk jelentős részét egy mások számára úgyis
átláthatatlan és használhatatlan “rendszer” kiépítésével és fenntartásával…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: