Óz a hatalmas

Óz a hatalmas

Ez az egyik hatalmas kedvencem.

Kb 2 éve leltem rá és azonnal megfogott. Azóta nagyon sokszor megnéztem de csak most sikerült megértenem miért. Mivel kedvelem az ilyen félig meseszerű történeteket, ezért úgy hittem ez miatt tetszik. Persze férfiként Mila Kunis hátsója is eléggé lenyűgöző látványt nyújt benne, de igazából elsőre az tett rám nagy hatást, milyen egyedi és mégis a történetbe illő módon sikerült az eredeti Óz sztorijának az előtörténetét megírni és megfilmesíteni. A James Franco által megformált főhős karaktere látszólag igen tanulságos jellemformálódáson megy keresztül a történet folyamán, de erről később.
Valahogy közel éreztem magamhoz a kezdeti karakterét, több olyan mondata is van amiben nagyon magamra ismertem. (“Te is lehetnél jó ember! Hát ez az… eszem ágában sincs!”; “Nem jó ember akarok lenni, hanem a legjobb!” stb).

Most viszont rádöbbentem, hogy ez valójában csak a felszín, az igazi mondanivalója nincs szavakba öntve. Nevezetesen az, hogy egy szélhámosnak (mások szemében “rossz” embernek) nem feltétlen kell megváltozni ahhoz hogy “jó ember” legyen. Ha valaki alapvetően jó, az akkor is az amikor olyat csinál ami esetleg mások szemében elítélendő, hiszen a megítélés attól függ ki az aki ítélkezik és milyen helyzetben. Egy jó ember a rossz tulajdonságait és fel tudja használni megfelelő esetben arra, hogy másokon segítsen vele. Ha egy küzdősportokban járatos ember arra használja a tudását, hogy oktalanul másokat bántson akkor rossz ember. De ha megvéd valakit ezzel a képességével egy támadótól akkor jót cselekedett. Holott fizikailag mindkét esetben ugyanaz történt.

Ennek a filmnek szerintem ez a valódi mondanivalója. Ha hiszel abban, hogy amit cselekszel az helyes, de ezért mégis elítélnek, akkor nem feltétlen önmagad kell megváltoztatni egy kierőszakolt és számodra idegen jellem magadra kényszerítésével, hanem meg kell találnod azt a környezetet, azokat az embereket ahol és akiken segíteni tudsz azzal amit adni vagy képes.
Be kell tudnod bizonyítani, pusztán attól nem vagy rossz ember, ha nem a megszokott utat követed. Ugyanis vannak olyan helyzetek mikor pont arra van szükség, ami máskor vagy máshol elítélendő. Ezért írtam az elején, hogy a főhős karaktere csak látszólag esik át jellemváltozáson, valójában ő ugyanaz marad, csak egyrészt rádöbben, hogy nem rossz ember, pusztán a környezete nyomására ő is elhitte ezt magáról, másrészt az új életében felbukkanó személyek is képesek átlátni a felszínes tetteken, meglátják benne és megtanulják értékelni azt a jó embert aki ő valójában. Ettől még inkább közel érzem magamhoz a karakterét.
Egyébként a film mondanivalóját szerintem nagyon jól összefoglalja egy, a főszereplő szájából elhangzó mondat amikor rádöbben a saját helyzetére:



“Tudom nem az vagyok akire vártál, de az még lehetek akire szükséged van.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: