Forrest Gump

Forrest Gump


Nos, azt hiszem, most sokaknak beletaposok a lelkivilágába, de erről muszáj írnom…

Nem vagyok egy nagy filmnéző (bár szerintem több ezret láttam már), de azért szeretem a különlegességeket ebben a műfajban is. Mivel ez alapvetően szórakoztató műfaj, nincsenek nagy elvárásaim (sőt van, amikor a “limonádé” kategória is lehet jó szórakozás), viszont néha akadnak olyanok, amelyek tényleg elgondolkodtatók.

A címben említett műről sokszor hallottam már, hogy “alapmű”, de eddig valahogy sosem sikerült megnéznem. Egyrészt mert Tom Hanks nem tartozik az általam különösebben kedvelt színészek közé, másrészt mert olyanok (is) ódákat zengtek erről a filmről, akik ízlése és beállítottsága meglehetősen idegen nekem. De hát volt már máskor is, hogy kellemesen csalódtam és el kellett ismernem, tévedés volt az ódzkodásom. Tehát végre nekikezdtem…

Körülbelül húsz perc után már kezdtem ezt az elhatározásom megbánni, de gondoltam gyenge kezdés után ütősebb lesz a folytatás. Végigszenvedtem…

Nos, nem akarok túl sok karaktert vesztegetni rá, de röviden összefoglalva, egy teljesen irracionális történet, ami roppant életszerű akar lenni. Egy retardált idióta, aki karriert tud befutni, pusztán azzal, hogy gyorsan fut és van érzéke az asztaliteniszhez (persze teljesen valószerűtlen módon). Számomra ennek a történetnek a legfőbb mondanivalója, hogy olyan beteg társadalomban élünk ahol ez is lehetséges. Mint említettem, szeretem az elvont történeteket, akkor is ha látszólag képtelenségekről szólnak, de ez egyszerűen szánalmas.

Gondolom, majd lesznek, akik eme véleményem miatt engem fognak lehülyézni és közölni, hogy én vagyok a sötét, mert nem tudom felfogni a mondanivalóját a történetnek. Nos, előre közlöm, hogy de felfogom. Mert annyira egysíkú és felszínes, hogy nem egy nagy művészet. Pontosan ilyen embereknek készült, akik ettől érzik “műértőnek” magukat, mert megértik egy olyan történet lényegét, ami egyszerű, mint a faék. De hát pontosan ez volt az egyik, ami miatt eddig tartottam a megnézésétől, mert olyanok is dicsérték, akiktől nem számítottam különösebb irodalmi mélységekre.

Szóval összefoglalva, egy semmitmondó, hatásvadász sztori olyanoknak, akik többnek érzik magukat attól, hogy megértettek egy tömegeknek szánt “mélyenszántó” történetet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: